A frankfurti levesről sok embernek a menzáról vannak emlékei. Több dolog miatt is szerettük a frankfurti levest. Egyrészt a neve miatt, hiszen a neve alapján ez a leves Frankfurtból, azaz NSZK-ból a nyugatról származott. Elképzeltük, hogy biztos a német gyerekek is ezt eszik vacsorára, mielőtt megehetik a kinder tojásukat, majd a család közösen megnézi a Szerencsekerék című műsort a tévében.
Mikor Magyarországon is elérhetővé váltak a külföldi tévé csatornák, állandóan a német tévék műsorát néztük, pedig egy szót nem tudtunk németül. A sok reklám nagyon izgalmas volt, hiszen rengeteg olyan terméket láttunk, amit addig még elképzelni sem tudtunk. A másik kedvenc a Szerencsekerék műsor volt, ahol mindig arról álmodoztunk, hogy ha mi nyertünk volna, milyen ajándékokat választanánk. Persze ott is mind olyan termékek voltak, amiről Magyarországon csak álmodozni lehetett.
Persze nem tudtuk, hogy a frankfurti levesnek annyi köze van Frankfurthoz, mint a franciasalátának Franciaországhoz azaz semmi, de jó volt abban a tudatban élni, hogy ma valami menő nyugati ételt eszünk.
A másik ok, amiért még szerettük a frankfurti levest a menzán, az az volt, hogy milyen második fogásokat adtak mellé. A frankruti leves után gyakran kaptunk valamilyen édes főételt, mint például a mákos tészta, amit imádtunk még akkor is ha utána mindenkinek mákos volt a foga a napköziben. A másik kedvenc a tejbegríz volt, ahol mindig összekevertük a kakaót a tejbegrízzel, hiába nézett ki borzalmasan, de nagyon finom volt. És az igazi kedvenc a menzás piskóta csoki öntettel volt. Nem tudom melyik konyhás néninek pattant ki az agyából ez az étel, de az biztos, hogy a fél ország még ma is imába foglalja a nevét, mert annyira szerettük. Még úgy is, hogy a csokiöntet valószínű soha az életben nem találkozott csokoládéval és mégha nem is volt a legegészségesebb étel. Akkoriban a gluténérzékenységről még hírből sem hallottunk, azt sem tudtuk, hogy van olyan hogy glutén.
A menzás frankfurti leves talán amiatt is volt olyan finom, mégha nem is a legjobb minőségű virsliből készült, hogy hatalmas mennyiségben készítették, ami igazán jót tesz a levesnek, amitől sokkal ízgazdagabb lesz.
Mindig irigyeltem anyukámat, mert az ő munkahelyén a menzán több ételből választhattak. Nálunk az iskolai menzán nem volt választék egy menü volt, azt kapta mindenki. Azért néhányszor én is ettem anyukám munkahelyén, ahol nem csak a választék nyűgözött le, hanem hogy mosogatógéppel mosták el a tányérokat. A 80-as években ez számomra akkora szenzáció volt mint kb. a holdraszállás. A mi sulinkban a konyhás nénik kézzel mosogatták a rengeteg tányért, ahhoz képest hatalmas dolog volt, hogy berakták egy gépbe a sok tányért és fél óra múlva tisztán kivették.
Szeretem a frankfurti levest, nem csak a nosztalgikus emlékek miatt. Finom, gyorsan elkészíthető és tartalmas étel, de persze fontos, hogy jó minőségű virsliből készüljön. Próbáld ki Te is valamelyik frankfurti leves változatot!
fotók forrása: fortepan